A forralt bor és fahéj illata hamarosan ismét orrunkba szökik. A város karácsonyi pompába öltözik, díszek, fények és vásárok csempésznek ünnepi hangulatot a hétköznapjainkba. Mindenki ajándékot vásárol, karácsonyi koncertekre, ünnepségekre jár, nagytakarít vagy tervezi a karácsonyi menüt. Valaki a sürgés-forgást élvezi, vagy éppen az advent csendes várakozását, de van, aki alig várja, hogy vége legyen, vagy van, aki nem is igazán ünnepeli… Sokféle szokás és hagyomány alakult ki az idők folyamán. Nemcsak egyes országokban más a hagyománya a karácsonynak, de külön családonként is igen eltérő jelentéssel bírhat ez az ünnep. Ez függhet a család összetételétől, a családon évtizedek óta öröklődő hagyománytól és a vallási hovatartozástól is. Mivel én keresztény-katolikus családba születtem és e szerint is igyekszünk megélni ezt az időszakot, nem általános hagyományokról és szokásokról írok, hanem, hogy mit jelenthet karácsony és advent egy hívő számára. A karácsonyra való lelki felkészülés és várakozás az adventtel kezdődik, amely mindig a karácsony napját, megelőző negyedik vasárnapon kezdődik (tehát idén december 2.). Az advent szó jelentése eljövetel, Krisztus születésére várunk ebben az időszakban, ami egyben az egyházi év kezdetét is jelenti. Ilyenkor minden szombat este (vagy vasárnap) meggyújtunk egy gyertyát az adventi koszorún. Az első két gyertya lila, a harmadik rózsaszín, a negyedik ismét lila. A lila szín a bűnbánatot és böjtöt, a rózsaszín pedig az örömöt szimbolizálja.
Advent a lelki megtisztulás időszaka. A húsvét előtti böjthöz hasonlóan, a hívők ekkor is lemondásokkal, elcsendesedéssel és bűnbánattal készülnek Jézus megszületésének ünneplésére. Ezekből valóban lelki erőt és erkölcsi megtisztulást kaphatunk. A nagy sürgés-forgásban azonban elfelejtkezhetünk az igazi értékekről, a békéről, a szeretet gyakorlásáról. De ez a csendes várakozás segít kitisztítani lelkünket és elménket, hogy aztán az ünnep örömét megláthassuk, jobban értékelhessük, családunk fáradozását hálával tudjuk fogadni, és Istenhez is közelebb kerülhessünk. Az advent december 24-éig tart. 24-én az ősi katolikus hagyomány szerint még böjt van és szenteste böjti ételeket esznek. Hagyományos böjti ételek ekkor az alma, méz, dió, fokhagyma, káposzta és a mákos guba. Karácsony ünnepe 24-én, az éjféli misével veszi kezdetét, amikor az evangéliumban Jézus születését olvassák fel és felcsendül a „Dicsőség mennyben az Istennek, békesség, földön az embernek!” Manapság is bevett a betlehemezés hagyománya karácsonykor. Minden templomban összegyűlik egy kisebb hittanos csapat, akik megelevenítik Jézus születésének történetét. Legfontosabb jelenetek, hogy Máriának és Józsefnek istállóban kell éjszakáznia, mivel nem fogadták be őket sehol, így a Megváltó szalmán, barmok közt születik; valamint a pásztorok látogatása, akik angyaloktól kapták a hírt, majd az irhát, tömjént és aranyat hozó napkeleti bölcsek látogatása, akiket a fényesen ragyogó csillag vezetett Jézushoz. 25-én ünnepi ebéd vagy vacsora van, a család összegyűlik, a szeretet ünnepét éljük, a legfontosabb ekkor az öröm, a békesség, a család, és az otthon. Szerintem vallástól függetlenül is nagyon fontos ennek az ünnepnek a lényegét megragadni. Mai rohanó világunkban, könnyen elsiklunk az apró ajándékok felett, amit egymástól kapunk, valamint amit egymásnak adhatnánk anyagi áldozatok nélkül. Ez az időszak mindenki számára a békét, a megnyugvást és a szeretet kell, hogy sugallja. Ne hagyjuk, hogy a szenzáció, a zajos, fényes kavalkád elvonja a figyelmünk embertársainkról és a szeretet valós megéléséről! Bittner Dóra
Comments
|